„Mindig arra az emberre találtunk rá,

– aki a legteljesebb boldogság megélésének lehetőségét nyújtja számunkra,

– aki tükörként napról napra, pillanatról pillanatra megmutatja ismert és ismeretlen arcomat,

– aki szabad, és ezáltal megtanít szabadnak lennem, és megtanít tisztelni a másik szabadságát,

– akiben a létezés egészét láthatom, a létezés gyönyörűségét és a számomra gyötrő mozzanatait,

– akinek elfogadásával az engem kínzó létmozzanatok mögött megláthatom ezek szentségét,

– akit, ha elutasítok, a Mindenséget utasítom el,

– akinek a szeméből a Mindenség néz rám,

– akit, ha érintek, a Mindenséget érintem, és

– akit, ha ölelek, a Mindenséget ölelem a szívemre,

– akivel, ha egyesülök, a Mindenséggel leszek egy, ráébredve és megélve a létezés misztériumát, azt, hogy a létezés egység, és minden, ami ennek az ellenkezőjének látszik, csak káprázat, illúzió.”

Biegelbauer Pál

Mentés

Mentés